Pénzügyi válság

Elkövetkezett tehát at a pillanat, amikor szűkülni kezd azon gazdasági egységek száma, amelyek megfelelő kockázat mellett finanszírozhatóak. Ilyenkor derül ki, hogy bizonyos pénzügyi alapok, pénzintézetek az elfogadhatónál nagyobb kockázati csomaggal rendelkeznek. Ha ezek a kockázatok realizálódnak -márpedig realizálódnak-, a források elosztásával foglalkozók buknak. Veszteségeiket csak magasabb kamatrések elérésével tudnák kompenzálni, ám a magasabb kamatréseket a piac nem díjazza. Akik alacsonyabb betéti kamatot kínálnak, azokat elhagyják a betétesek, akik magasabb hitelkamatokat kívánnak elérni, azokat elkerülik a hitelképes ügyfelek, mert máshol méltányosabb kamatajánlatokat kapnak. A pénzkezelő osszeomlik. Kiderül azonban, hogy korábban magas jövedelmezőségük miatt a piac többi pénzkezelője részesedéseket vásárolt a bebukott pénzkezelőben. Így aztán mint a járvány, terjedni kezd a vesztés és a bukás.

Okos állam ilyenkor lép közbe. Hatalmas pénzekért részesedéseket vásárol a bebukott pénzintézetekben, hogy elkerülje gazdasága összeomlását. Mit is csinál az állam? Tudni kell, hogy az államok többsége sem rendelkezik saját tartalékokkal. Ezért hitelek felvételével finanszírozza az ilyen irányú befektetéseit. Ezzel a folyamattal viszont újabb pénzek kerülnek arra a piacra, ahol már eddig is jelentős túlkínálat volt.

A teljes összeomlás mégsem következik be azonnal. A friss forrás ugyanis fenntartja a korábbi hibás gyakorlatot. Ideiglenesen újra finanszírozhatóakká válnak a kétes hitelek. Viszont ami késik, nem múlik. Amikor az állam által befinanszírozható összegek is végükhöz kezdenek érni, akkor még nagyobb bukássorozat várható. Nagyobb, mert a fedezet nélküli pénzek nagysága immár jóval termetesebb, mint az első periódusban volt. Ilyenkor azonban már tehetetlen az állam is: ő is kiköltekezte magát. Bankok, pénzügyi alapok válnak fizetésképtelenné, és már senkinek sem kellenek. Tömegessé válik a bezárásuk.