Bevezetés

Azért indítottam ezt a blogot, mert megelégeltem, hogy a válságokkal kapcsolatban sokan sokfélét nyilatkoznak, ám a kezeléséből látható, hogy nem is értik lényegét.

Nem gondolom magamról, hogy oly igen okos lennék, azzal a kevéssel viszont idáig elég nagy pontosságú prognózisokat állítottam fel.
Az alábbiakban folyamatosan közzéteszem előrejelzéseimet, majd azokat külön fejezetekben indoklom. A valóság meg majd igazolja, vagy cáfolja.

-A jelenlegi válság 3-4 év lefutású.
-A 2009-es magyar GDP 10 és 20 százalék között esik vissza.
-A válság végén egy egészen új világgazdaság válik dominánssá.
-A válság után a G7 toplista így kezdődik majd: Kína, India, Japán...

2009. március 14., szombat

Elsődleges gazdasági események

A Nagy Gazdasági Válság adott szabályok, adott logika mentén járja be a termelő és szolgáltatói szférát. Első körben azokat éri el, akik hitelből dolgoznak, és hitelbe adnak el. Ilyenek tipikusan azok a gazdasági terek, ahol az egységnyi ár igen magas, valamint a megtérülés igen hosszú távú. Az iparban ilyen a nehézipar, bányászat, hajóépítés, gyárépület. A lakossági fogyasztásban ilyen a lakóingatlan, gépkocsi. Ezek előállítása hatalmas anyagi forrásokat igényel, ezért szinte kivétel nélkül hitelek felhasználásával folytatják. Az előállított termék viszont a vevőknek jelent hatalmas terhet, ezért értékesítésük hitelezések nélkül csak a kivételezettek szűk körére korlátozódna.

Vegyünk egy köznapi példát. Középosztálybeliek (nem magyar!) között bevett gyakorlat, hogy 3 évesen lecserélik autójukat. Nem nagyobbra, nem drágábbra, egyszerűen újabbra. Döntésük korántsem hóbort, vagy meggondolatlan pénzherdálás. Azért teszik, mert a 3 éves autójuk beszámított értéke egy új árába még elég magas lesz, az új autó törlesztőrészlete -hála az alacsony kamatoknak- elég alacsony marad. A korábbi autó pedig tapasztalatok szerint 3 évig, vagy 100 000 kilométerig igen megbízhatóak, karbantartásuk szerény költségű, míg később ezek a költségek az értékcsökkenéssel együtt már nagyobb kiadást jelentenek, mint az új törlesztőrészlete.
Tételezzük fel (?), hogy megváltozik a hitelezési konstrukció. Mivel az autógyár magasabb kamatra kapja a hiteleket, ezért az új autók ára szükségképpen magasabb lesz. A vevő viszont magasabb kamatra kapja a kocsija hitelét ezért a magasabb árú , magasabb kamatú vásárlási konstrukció gazdasági cselekedeteinek újragondolására készteti. Így már a magasabb karbantartási költségek mellett is érdemesebb tovább tartani a régebbi autót. Ráadásul válság idején olcsóbb a munkaerő, így az autószerelő is. Ráerősít a döntésre, hogy sok középosztálybeli egzisztenciája meginog, s így a kockázatok felhalmozódását már nem kívánják bevállalni.
A visszaeső kereslet miatt az autókereskedések egy része bezár, így eladói, tulajdonosai már nem lehetnek a középosztály köreiben. Az autógyárak is leépítenek, ami azt jelenti, hogy ők sem lehetnek már vevők. A beszállítók egy része is tönkremegy, így ők sem vásárolnak új autót. A kisebb gyártási széria ráadásul tovább emeli az árakat.
A fenti folyamatok szükségszerűen megfelezik az eladott járművek számát. Ez a korábbi 3 éves kocsiváltási ciklust mondjuk hatra növeli. Jól látszik, hogy míg -leegyszerűsítve- az első autók elérik a hatéves kort, addig eltart a válság. Ez ebben az iparágban -a példában- 3 év.

Más gondolatmenet mentén, de hasonlóan logikus körülmények között születnek döntések lakásvásárlás, mobiltelefon, vagy TV vásárlás idején. Mindegyik esetén ciklusok nőnek meg, vagy a termékek válnak szerényebbé. Utóbbira remek példa lehet a nyaralásokra költött pénz, vagy a kisebb, esetleg használt lakás.