Válságot okozhat a népesség drasztikus gyarapodása, vagy hirtelen lecsökkenése. Okozhatja valamely források hirtelen felértékelődése, vagy ellenkezőleg: hirtelen elértéktelenedése. De kiváltó ok lehet a környezeti adottságok hirtelen megváltozása.
Lássuk részletesebben: A népesedéssel kapcsolatos hirtelen változásokra számos példa sorolható. A világháborúk után a frontról visszatérő katonák mellett munkaviszonyukat meg kívánták őrizni az addig folyamatosan dolgozó nők is. Ugyanakkor a megrendelések jelentősen visszaestek, hiszen már nem kellett lőszer és tank. Viszont még nem volt fizetőképes kereslet a polgári fogyasztási cikkekre.
A történelem során gyakran fordult elő, hogy a népesség egy adott térségben jelentősen megcsappant, vagy egyszerűen hiányzott. A jelentős népességcsökkenést leginkább különböző járványok okozták, míg pl. új területek -sikeres!- meghódítása rögvest népességhiányt is indukál. Amerika meghódítása csak bevándorlók millióinak kivándorlásával volt orvosolható, ami évszázadokig húzódott, de szükséges volt az erőszakos betelepítés is: néger rabszolgák formájában. Ausztráliában viszont fegyencek segítettek a benépesítésben.
Járványok után (pl. pestis) a válság évtizedekre borította fel a gazdaság és a társadalom 'normális' működését. Ekkoriban előfordult, hogy felfüggesztették a bűnözők kivégzését, inkább a pestises hullák elszállítására kényszerítették őket. A korábban kialkudott bérleti díjak, kamatok, jobbágyi kötelezettségek felülíródtak, az országok agresszivítási szintje pedig egyszerűen elillant.
A történelem során sokszor fordult elő, hogy adott térség túlnépesedett, s a kor technológiai színvonalán már nem volt fokozható, intenzifikálható a termelés. Ilyenkor jött a hódító háború. Az ilyennek két kimenetele lehetséges: A: sikerül, B: nem sikerül.
A: Mi történik, ha sikerül? Ilyenkor a gazdasági konglomeráció, köznapi nevén az ország területe megnövekszik, ráadásul sokan meg is halnak a hódítás során, úgy hogy az élettér fajlagosan biztosan nagyobb lesz.
B: Mi történik, ha a hódítás nem sikerül? Akkor sincs probléma, pontosabban akkor is megoldódik a gond: A háború ugyanis addig folytatódik, míg a lélekszám le nem csökken az elfogadható szintre, így aztán mindenki hazamehet, a fajlagos élettér az agresszor területén újra elfogadható szintűre növekszik.
Összefoglalva : A népesedéssel kapcsolatos túltermelés kezelésének ma ismert leghatékonyabb módja a háború. Eddig mindig bevált.
Erről írok még bővebben.
Nézzük a forrásokat! Ezek körébe sorolom a nyersanyagokat, energiahordozókat. Nevezetes példa az angol földek, skót felföldek bekerítése. Mi is történt? A gyapjú olyan mértékben drágult, olyan kereslet jelentkezett vele szemben, hogy érdemesebb volt a földműves családokat szélnek ereszteni és helyettük inkább juhot tartani. A nyersanyagok árának drasztikus esése volt egy másik esetben a gazdaság összeomlásának is az oka: Dél-Amerika és a kaucsuk, marhahús, cukornád, ércbányászat. Gazdaságai soha nem heverték ki -idáig- az árak drasztikus esését.
Végül nézzük a környezeti adottságok hirtelen változásait. Itt rendhagyó módon olyan példával élek, amely nem ment át a köztudatba. A történelem során a vízgazdálkodás volt az egyik olyan technológia, amely civilizációkat segített felépíteni. Így volt ez Egyiptomban, a Tigris és az Eufrátesz között, de így volt ez a Khmer birodalom, vagy a maja civilizáció esetén. Az utóbbi két esetben azonban valami megváltozott. Valami, ami korábban a civilizációk alapja volt, valami, ami hirtelen a lakosok számára feleslegessé tette a társadalom fenntartását, üzemeltetését. Ez nem lehetett más, mint a víz. Ha ugyanis az éghajlat hirtelen megváltozik, az addig annyira értékes víz mindennapossá válik, akkor nincs miért áldozatokat vállalni egy vízgazdálkodásra berendezkedett társadalomért. Másképpen nehezen magyarázható ugyanis, hogy pl. a khmerek egy manapság trópusi térségben miért is építettek víztározókat vízvezeték-rendszereket.
Erről később még részletesebben írok.
