És megint jön az állam

A kormány ezeket az eseményeket nem nézheti tétlenül. Már csak azért sem, mert mindenki azt várja, hogy lépjen. De mit tegyen?
A bevett gyakorlat, hogy játssza a jól értesültet, nyugtatgat, hogy ez csak átmeneti jellegű, de karácsonyra mindenki otthon lesz. Ja nem, ezt 1914-ben ígérték a katonáknak.
Aztán cselekszik. Persze mozgásterét nagyban korlátozza, hogy korábban a bankszektor megmentésére már elverte az adófizetők jelenlegi és jövőbeni befizetéseit. A maradék elköltésénél viszont rendkívül körültekintő. Hosszasan elgondolkodik, hogy a munkahelyeket, vállalkozásokat igyekezzen megmenteni, vagy a fogyasztást ösztönözze. Tulajdonképpen mindegy, hogy mit tesz. Mindkét igyekezet tévúton jár.

Vegyük a korábbi, autóvásárlással kapcsolatos példát. Dönthet úgy a kormány, hogy támogatja az új autó vásárlásokat. Tehát a fogyasztást ösztönzi. Ebben az esetben a támogatás ideiglenesen felpörgeti a forgalmazást. A következő periódusban pontosan ennyivel kevesebben fognak vásárolni, hiszen aki előbbre hozta a vásárlását, az később már nem ismétli. Tehát pontosan annyival sikerül a második szakaszban kevesebbet eladni, mint amennyivel az elsőben többet.
Amennyiben viszont az autógyártót, az ott dolgozókat segíti a kormány, akkor a segítség ideiglenesen olcsóbbá teszi a kocsikat, így nagyobb engedményekkel lehet azokat kiárusítani. Ez megint a korábbi helyzet megismétlése: ideiglenesen növekszik a kereslet, majd ugyanannyival visszaesik.
Harmadik lehetőség: állami megrendelés. Tegyük fel, hogy 100.000 darab új autóra ad megrendelést az állam. Ez felpörgeti a gyártást, munkahelyeket őriz meg, és életben tartja a piacot. Csak hát ott a kérdés: mit csinál az állam ezzel a 100.000 autóval. És itt a bizarr válasz: az a jó, ha semmit. Ha ugyanis bárkinek, vagy bármilyen szervnek odaadja, akkor piacot szűkít.
De ha nem...