Bevezetés

Azért indítottam ezt a blogot, mert megelégeltem, hogy a válságokkal kapcsolatban sokan sokfélét nyilatkoznak, ám a kezeléséből látható, hogy nem is értik lényegét.

Nem gondolom magamról, hogy oly igen okos lennék, azzal a kevéssel viszont idáig elég nagy pontosságú prognózisokat állítottam fel.
Az alábbiakban folyamatosan közzéteszem előrejelzéseimet, majd azokat külön fejezetekben indoklom. A valóság meg majd igazolja, vagy cáfolja.

-A jelenlegi válság 3-4 év lefutású.
-A 2009-es magyar GDP 10 és 20 százalék között esik vissza.
-A válság végén egy egészen új világgazdaság válik dominánssá.
-A válság után a G7 toplista így kezdődik majd: Kína, India, Japán...

2009. március 8., vasárnap

Mi is történik?

Sokan úgy gondolják, hogy a jelenséget csupán pszichikai okok indukálják. Kicsit optimistábbnak kell lenni, kicsit derűlátóbban kell nyilatkozni, nem kell úgy begubózni és minden újra jóra fordul. Milyen érdekes, hogy ugyanezek az emberek a ráolvasást, a kézrátétellel történő gyógyítást, péntek-13-at, és sok mást buta babonának tekintenek.
Nézzük meg a Nagy Gazdasági Válságok tulajdonságait, és próbáljuk azokat értelmezni! Tudjuk, hogy pénzügyi válsággal kezdődik. Nagyságrendileg 3-4 évig tart. Szinte kivétel nélkül az összes gazdasági szektort bedönti. A talpra állás után egy minőségileg új világ keletkezik.

A pénzügyi válság egy olyan időszak végén alakul ki, amely sikeresnek mondható: A gazdaság fejlődik, lendületben van, a piacok élénkek, a javak előállítása egyre szélesebb körű, egyre jobb minőségű, és egyre olcsóbb. A fogyasztók érdeklődése, vásárlói hajlandósága nem lankad, nyitott az új technológiákra, és egyre több használhatatlan kacat megvásárlására is hajlamos. Ilyen körülmények közötti megtorpanás csak pénz-felesleg képződéssel járhat. Tehát: nem pénzhiány, hanem pénzfelesleg. Természetesen mindenki -egyénileg- úgy éli meg a helyzetet, hogy átmeneti gondokkal küzd, ideiglenes pénzhiánnyal küzd. A makrogazdaságban azonban éppen fordított a helyzet.
A pénzpiacok tekintetbe veszik a korábbi időszakokat, és megállapítják, hogy ilyen prosperáló időszak még a történelemben nem fordult elő. Ennek pedig az a következménye, hogy a korábban kockázatosnak tartott befektetések, hitelkihelyezések is vállalhatok. Aki ma nem hitelképes, az holnapra majd azzá válik. Mivel mi, pénzügyérek ezt tudjuk, már most ott állunk. Kicsit magasabb kamattal helyezzük ki a pénzt erre a piacra, mert hát nagyobb a kockázat. Hiszen csak mi tudjuk, hogy azoknak is nagyon jól fog menni, akik most még hitelképtelennek látszanak. Az első időszakok sikeressége beigazolja a kockázatvállalás indokoltságát, ráadásul átlagon felüli hozamot termel. Egyre köztudottabb, hogy mindenkit lehet finanszírozni, ezért a kamatok csökkenő tendenciákat mutatnak. A megtakarítók az alacsonyabb kamatok miatt inkább költenek, elősegítve ezzel is a gazdaság további fellendülését. Mindenki hiteleket kezd felvenni, mert azok egyre olcsóbbak: Ha egy hitelképtelen alacsony kamatra, hosszú lejáratra kap hitelt, akkor egy erősen hitelképes mit érdemel? És ekkor kiderül, hogy vannak, akik ilyen csodás gazdasági környezetben is tönkre mennek, elveszítik az állásukat. És egyre többen. Sőt, most már olyan sokan, hogy az kezelhetetlen: kamatot kell emelni.

Ez az a pillanat, amikor kiderül: az alacsonyabb kamat mellett is csak kétes piacokra lehetett kihelyezni a pénzeket, magasabb kamatok mellett viszont egyre több piaci rész válik kétessé. Ez újabb kamatemelést tesz szükségessé -a veszteségek kompenzálására-, ami újabb piacokat borít be.